Virginia Woolf

Virginia Woolf angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó. Adelina Virginia Stephen néven látta meg a világot 1882. január 25-én, egy felsőközéposztálybeli családban, Londonban. Apja, Sir Leslie Stephen híres irodalmár, filozófus és a viktoriánus kor egyik legelismertebb kritikusa volt, ám szabadidejében hegymászással is foglalkozott. Anyja, Julia Duckworth, egy valódi szépség volt, aki egy híres könyvkiadó család leszármazottja volt. Így már gyermekkorától rendkívül gazdag irodalmi légkörben mozgott, iskolába nem járt, hanem szülei és nevelők tanították, édesapja könyvtárát végig olvasva pedig kivételes műveltségre tett szert. A család Kensington-ban lakott, a Hyde Park Gate 22. szám alatt. Olyan szellemi nagyságok jártak náluk, mint Henry James, Julia Margaret Cameron (Julia nagynénje) és James Russell Lowell (Virginia keresztapja). Viszonylag boldog gyerekkora volt (ennek emlékei több későbbi művében is felrémlenek, leginkább A világítótoronyban). Tizenhárom éves volt, mikor elvesztette édesanyját, apja pedig, aki sokak szerint elnyomta Virginiát, 1904-ben hunyt el rákban. 1906-ban egyik bátyját, Toby-t is elvesztette, meghalt tífuszban, s Virginia ekkor idegösszeroppanást kapott. Ezt követően testvéreivel London Bloomsbury nevű negyedébe költözött, a Gordon Square 46. szám alá. 1912. augusztus 10-én ment feleségül Leonard Woolfhoz, a baloldali érzelmű íróhoz. 1917-ben férjével közösen egy könyvkiadó vállalkozást is alapítottak, Hogarth Press néven. Olyan híres írók műveit jelentették meg, mint Gorkij, Rilke, Freud, T. S. Eliot, Robert Graves és Katherine Mansfield. Ők adták ki Virginia Woolf első novelláit is. Elsõ publikációi 1905-től jelentek meg, túlnyomórészt a Times Literary Supplementben, melynek harmincöt éven át rendszeres kritikusa volt. Férjével együtt a Bloomsbury Kör aktív tagja volt. A körbe elsősorban saját prűd és ostoba korukkal szemben ellenérzéseket tápláló, azt kifigurázó értelmiségiek tartoztak: festők, közgazdászok, írók, költők. A kör az 1930-as évek közepéig a radikális értelmiség egyik fontos és nagyhatású csoportja volt Londonban. Több híres meleg tagja is volt: Lytton Strachey és E. M. Forster írók, Duncan Grant festő és John Maynard Keynes közgazdász. Virginia ott ismerkedett meg 1922-ben Vita Sackville-Westtel, Harold Nisolson feleségével, akivel szerelmi viszonyt kezdett. Miután szakítottak, továbbra is barátságban maradtak egészen Virginia haláláig. Első jelentős regénye, a Mrs. Dalloway 1925-ben jelent meg, mely egy úrinő érzéketlen, a külsőségeket előtérbe helyező életét állítja párhuzamba egy egyszerű munkásember érző életével. 1927-ben írta meg esszéisztikus naplóját, mely a női lét problémáit elemzi; Saját szoba címmel jelent meg könyv alakban. Szintén 1927-ben adták ki A világítótorony című könyvét, mely egy cselekmény nélküli mű, egy Skóciában álló házról szól. Ez a mű hozta meg számára az igazi elismerést. 1928-ban jelent meg legismertebb műve, az Orlando, melynek hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként látja a világot. A könyv főszereplőjét a szerző szerelméről, Vita Sackville-Westről mintázta. A mű Nigel Nicolson szerint „a leghosszabb és legszebb szerelmes levél az irodalomban”. 1931-ben jelent meg Hullámok című, prózában íródott, ám inkább költői alkotása. Azonban hiába bontakozott ki egyre bátrabban tehetsége, visszatérő depresszió- és migrénrohamok kínozták; a mai orvostudomány fogalmaival élve valószínűleg bipoláris személy volt, melyet regényei is tükröznek. 1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett: 1941. március 28-án a sussexi birtoka közelében lévő Ouse folyóba ölte magát, kövekkel megrakodva zsebeit. Életének végéről és halálának körülményeiről szól az azonos című regényen alapuló Az órák (2001) című film, melyben Nicole Kidman alakította az írónőt, és ezért a szerepért Oscar-díjban is részesült.